2017. május 3., szerda

Később, kevesebbet vagy később semmit



Ez a bejegyzésem a manapság gyakran emlegetett hisztamin intoleranciáról fog szólni. A mi kis családunkban már sajnos nem tudjuk megelőzni, csak a tüneteket enyhíteni vagy  kivédeni. 

Amikor egészen kicsi volt Ábelka, a hozzátáplálás bevezetésekor nagyon megfontoltan, szinte már félve kóstoltattam vele új ételeket. Aztán a sokadik étel bevezetése után azt hittem, ha már eddig nem volt baj, nem lehet allergiás később sem. Jött az eper, a szőlő, a sok kenyérmorzsa, a gyümölcslevek, a csoki… És itt rontottuk el biztosan. Nem hiába írják a mai szakirodalmak, hogy mit nem szabad 1 éves korig és mit hagyjunk el egészen 3 éves korig. Sajnos nem az a világ van, mint 30 évvel ezelőtt, amikor még én voltam gyermek és már egészen pici korban kaptam mindenfélét. Ma már megbízhatatlan ételek sorakoznak a boltok polcain, ízfokozókkal, adalékanyagokkal, tartósítószerekkel. Sokkal körültekintőbbnek kell lennünk, hogy mit adjunk babánknak. 
Ezért is adtam a "Később, kevesebbet vagy később semmit" címet a bejegyzésemnek: később – ne siessünk a különböző ételek bevezetésével, kevesebbet – ne vigyünk túlzásba semmit sem, mindenből csak keveset, hagy szokjon hozzá a kicsi emésztőrendszere az újhoz, vagy később semmit – ha nem figyelünk oda, akkor később már hiába akarunk óvatosak lenni, ha nem ehet meg mindent a babánk, és fájó szívvel kell megvonnunk tőle az amúgy egészséges gyümölcsöket, gabonaféléket. Én itt rontottam el, nem vártam, és amilyen szépen, fokozatosan kezdtem hozzátáplálni, olyan mohó lettem és azt hittem, jót teszek vele, ha kér, akkor adok. Ne! Anyukák, ezt ne! Előbb-utóbb valamilyen allergia tünete jelentkezni fog. Ezt amúgy én is tudtam, ezért is ódzkodtam sokszor a csokitól, a szalámitól. Mégsem voltam elég óvatos. 

Idén télen jelentkezett az első látható tünet. A pocakján, a köldöke körül apró kiütések, viszkető babocskák jelentek meg, amik vakarózásra csak szaporodtak. A könyökén is volt egy folt, és az arcán, de ott inkább csak pirosodás, bőrpír. Ez nagyon sok álmatlan éjszakát okozott. Tudtam, hogy valami étel állhat emögött. Vittük is allergológushoz, ahol vérvételből megállapították, hogy érzékeny a hisztamindús élelmiszerekre – paradicsom, banán, eper, szőlő, kakaó, élesztő, felvágottak, érlelt húsok. Az orvos annyit mondott, hogy vigyázni kell, ha eszik paradicsomot, akkor már más hisztamindús ételt ne egyen aznap. Gondoltam, ez nem is olyan veszélyes. Kapott antihisztamin szirupot, azt adtam neki minden nap. Enyhültek a tünetek. Visszább vettünk az ételekből, de nem hagytunk el semmit. Kis idő után a viszketés ismét felerősödött, már a derekán is megjelentek a csalánkiütéshez hasonló babocskák, a combján is. És az orra is folyott, eldugult éjszakánként. Valószínűleg görcsök vagy fejfájás is kínozhatta ilyenkor. Szörnyen rosszul éreztem magam, hogy nem tudok segíteni a fiamon, csak kínlódik szegénykém. Nagy elkeseredésemben, valószínűleg nem véletlenül találkoztam egy régi barátommal, aki természetes gyógymódokat ajánlott. Kérdés nem volt, hogy megpróbáljuk-e. Nagyon sokat köszönhetek ennek a jólelkű családnak. Azóta nem adom neki az antihisztamint. Sokkal jobban viseljük az élelmiszerek hatásait. Bár ez még mindig nem elég. Az erős akaratomra van szükség, hogy márpedig néhány élelmiszert ki kell hagynunk teljesen. Ez pedig az élesztővel készült kenyér, mert ebből napi szinten fogyaszt. Találtam erre is megoldást - joghurtos rozskenyér és hajdinás kenyér. És még finom is. A banánt is elhagyjuk, inkább én sem eszem. A csokit, a kakaót tartalmazó édességeket is abszolút elfelejtjük. Valamint az édes gyümölcsleveket sem adjuk neki. Pár hónap után pedig megkezdem újra bizonyos ételek bevezetését, fokozott figyelemmel természetesen. 

Mit is jelent valójában a hisztamin? Rengeteg magyarázatot találhatunk az interneten. Én így értelmezem a legegyszerűbben: ez egy olyan vegyi anyag, ami az élelmiszerekben előfordul más-más arányban, minél régebbi az élelmiszer, annál több benne ez az anyag. Vagy pedig a már elfogyasztott élelmiszerből a szervezetünkben szabadul fel hisztamin. És ha nem termelődik ennek az anyagnak a feldolgozására egy megfelelő enzim, akkor nem tud felszabadulni és csak felhalmozódik, ami allergiás tüneteket fog okozni. Itt találtam a legértelmesebb magyarázatot: A hisztamint maga az emberi szervezet is termeli, és a vér, illetve a szövetek bizonyos sejtjeiben tárolja. A hisztamin részt vesz a testidegen anyagok elleni védekezésben, és többek között szabályozza a gyomorsavtermelést és a bélmozgásokat. Mihelyt a szervezet kapcsolatba kerül egy olyan anyaggal, amely ellen védekezni akar, megnövekedett mennyiségben választ ki hisztamint, és kialakul az allergiás reakció. Ennek részeként serkentődik a nyirokkeringés és a vérellátás is. A hisztamin működésének leglátványosabb formája, ha megcsíp minket a csalán: a bőrünk kipirosodik és nagyon viszket. Abban a pillanatban, ahogy a növény szőrei hozzáértek a bőrünkhöz, felszabadult a hisztamin.

Olvastam sok helyen, hogy kemény diéta a megoldás. Igen, valóban kell némi diétát bevezetni, sok élelmiszertől kell megválni. De vannak alternatívák és talán még egészségesebb változatot találunk, ha utána nézünk. Például borsót, lencsét sem lehet enni. De ott van a vörös lencse, amit áztatni sem kell és 5 perc alatt megfő. Vagy a barna rizs. Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki. Sokkal ízletesebb, mint a fehér rizs és ásványi anyag is több van benne. Fagyasztott zöldség helyett friss zöldségből főzni. Persze kényelmesebb elővenni a meghámozott, felaprított zöldséget a hűtőből, de az íze mégsem az igazi. Kisábel nagyon imádja a ropikat, perecet. Ezt sem kéne adni. Ezért találtam tönkölybúzából, tengeri sóval készült perecet, amit nyugodtan megehet, semmi baja nincs tőle. 

Szóval van megoldás, csak komolyan kell venni. Türelem és a megfelelő információk birtokában biztosan enyhíthetők a tünetek. Be kell vonni a nagyszülőket, barátokat is. Hiszen nem mindegy mivel kínálják meg gyermekünket. Lehet, hogy pont egy kedves gesztus fogja ledönteni a nagy küzdelemmel felépített várunkat. 

Ezen a blogon egy nagyon tanulságos történetet olvastam.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése