2016. december 8., csütörtök

Add ide, lufi, minyon és egyéb cukiságok :)


December van, apróságunk több mint 15 hónapos és bevallom, csodafiúcskának tartom. Annyi mindent tud, felfog, csinál, anélkül, hogy erőltetve lenne számára bármi is. Óvatosnak kell lenni előtte, mert mindent hall, és bármilyen szót kiejt a kis száján. Bizony, nincs még féléves és mondja a magáét. Nem is akárhogyan. Ezt így nehéz elhinni, de ő már rakja össze a szavakat. A tárgyakhoz hozzámondja, hogy mit csinál, vagy milyen az a tárgy, mutatja hol van. Ha valami az enyém, akkor rá mondja, hogy anyáé, nemcsak azt hogy anya. Imádja a meséket, rengeteget tanul belőlük. A város hőseiben szerepelő vészvonzó varjút piciny selypítéssel kimondja. És még ennél sokkal bonyolultabb szavakat is tud. Sokat. Nem is tudom ide felsorolni. A répa, mogyoró, trabant, daru, kamion, minyon, krém, add ide, megint, még, kérek szavakat már mindennap használja. És szépen kiejti őket, minden betűjüket hallani. A nevekről nem is beszélve: Gáborka, Pityu, Peti, Ági, Tibi, számára ez sem jelent nehézséget. Szóval egy csoda, amire képes ez a kis csöppség. Amikor beszélek hozzá, akkor ő is kommentálja, ismételi a hallotakat. Vagy pont fordítva, ő magyarázza nekem a dolgokat. Sok tapsot és puszit kap ilyenkor :)

 


Emellett van persze negatívum is. Túlérzékeny a drágám. A hangosabb gyerektársainak megnyilvánulása idegesíti, megijed és sír. Nehéz ilyenkor lenyugtatni, elmagyarázni neki, hogy az a fiúcska, vagy kisleány csak az örömét fejezi ki iránta. Több mint valószínű, hogy a fogzás miatt ilyen a lelkem. Minden éjjel továbbra is forgolódik, van hogy kitör rajta a szűnni nem akaró sírás. Ilyenkor mindent bevetek, espumisan, tejecske, dologél. Aztán visszaalszik, de nyugtalan marad továbbra is. És ez tart kb. 2-3 órát és ismét zaklatottan ébred. Gyanakodtam a tejre is, hátha attól nem tud aludni. A BabyLove-os Kindermilchet adom neki amióta betöltötte az 1 évet. Gondoltam, visszatérünk a sokkal drágább Nutrilonhoz. Kipróbáltuk a vaníliás ízűt, nekem nagyon ízlik, de Kisábelnek nem, öklendezett tőle és aztán már egyáltalán nem engedte a szájához a cumis üveget. Finomabb és mégsem kell neki. Furcsa ez is. Válogatós lett ez a kölyök. Az étkezések sem mennek olyan könnyen. Megeszik ő bármit, csak eltelik vagy fél óra is közben. És én már sokszor a hajamat tépem, hogy tíz perc után végre bekapja a finom falatot. Minden van előtte ilyenkor, könyv, gyertya, papír… Aztán néha egyik se válik be. Mesét nézünk, az se jó. Ha semmit nem teszek elé játszani, az sem jó. És még türelmes vagyok :D De a végén megeszi, és ez a lényeg. 



Mondtam már, hogy torkos belű a csemetém? Bizony az, de nagyon is. Mindenféle édességet elrejtünk előle, mert amit egyszer megkóstolt, azt tuti, hogy követelni fogja. Képes betömni a szájába egy egész kinder csokit. Félve adok neki ilyenfajta nasit, de a mikulás annyi mindent hozott, hogy bárhova rejtem el előle, akkor is megtalálja. És amikor felfedez egy-egy édességet, örömmel hozza oda, hogy bontsam ki. Van neki egy minyonos adventi naptárkája, Ágitól (http://menyasszonylettem.blog.hu/) kapta. Minden nap kibontunk egy csokit, de az a pici csoki másodpercek alatt eltűnik. 



Amivel nap mint nap imád játszani, az a gyertya (el szoktam rakni neki a fiókba, ruhásszekrénybe, az a játék, hogy ő megtalálja:), az autók, a dobozok (lehet ez nagy, de egészen kicsi is, ő megtalálja a módját, hogy hogyan üljön bele:D), a labdák (ezek nélkül megszűnne az élet, reggel az első szava az, hogy labda:), a lufi (ez most egy újdonság, és rettentően oda van érte), mickey egér (felemelt hangon keresi, hogy "miki"), brumma maci ("brummabrumm"-nak szólítja és vele alszik, a Mikulástól kapott sátorba is viszi, eteti, itatja, dudlit nyom neki, még néha perecet is, cipeli mindehova:)



A mai nap kimondottan raplis volt. Állandóan anya, anya, anya… Semmit nem csinálhattam mellette, ami a házimunkát illeti. Bújt, ölelt, már-már a ruhát is tépte rólam, csak a közelében legyek és szeretgessem. Hát én ennek nem mondtam nemet. Legalább lett egy „lesz**om napom” és még az ebédet is úgy rendeltem :D Én miért ne tehetném meg néha? Nem igaz? Hát de! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése