2016. december 8., csütörtök

Add ide, lufi, minyon és egyéb cukiságok :)


December van, apróságunk több mint 15 hónapos és bevallom, csodafiúcskának tartom. Annyi mindent tud, felfog, csinál, anélkül, hogy erőltetve lenne számára bármi is. Óvatosnak kell lenni előtte, mert mindent hall, és bármilyen szót kiejt a kis száján. Bizony, nincs még féléves és mondja a magáét. Nem is akárhogyan. Ezt így nehéz elhinni, de ő már rakja össze a szavakat. A tárgyakhoz hozzámondja, hogy mit csinál, vagy milyen az a tárgy, mutatja hol van. Ha valami az enyém, akkor rá mondja, hogy anyáé, nemcsak azt hogy anya. Imádja a meséket, rengeteget tanul belőlük. A város hőseiben szerepelő vészvonzó varjút piciny selypítéssel kimondja. És még ennél sokkal bonyolultabb szavakat is tud. Sokat. Nem is tudom ide felsorolni. A répa, mogyoró, trabant, daru, kamion, minyon, krém, add ide, megint, még, kérek szavakat már mindennap használja. És szépen kiejti őket, minden betűjüket hallani. A nevekről nem is beszélve: Gáborka, Pityu, Peti, Ági, Tibi, számára ez sem jelent nehézséget. Szóval egy csoda, amire képes ez a kis csöppség. Amikor beszélek hozzá, akkor ő is kommentálja, ismételi a hallotakat. Vagy pont fordítva, ő magyarázza nekem a dolgokat. Sok tapsot és puszit kap ilyenkor :)

 


Emellett van persze negatívum is. Túlérzékeny a drágám. A hangosabb gyerektársainak megnyilvánulása idegesíti, megijed és sír. Nehéz ilyenkor lenyugtatni, elmagyarázni neki, hogy az a fiúcska, vagy kisleány csak az örömét fejezi ki iránta. Több mint valószínű, hogy a fogzás miatt ilyen a lelkem. Minden éjjel továbbra is forgolódik, van hogy kitör rajta a szűnni nem akaró sírás. Ilyenkor mindent bevetek, espumisan, tejecske, dologél. Aztán visszaalszik, de nyugtalan marad továbbra is. És ez tart kb. 2-3 órát és ismét zaklatottan ébred. Gyanakodtam a tejre is, hátha attól nem tud aludni. A BabyLove-os Kindermilchet adom neki amióta betöltötte az 1 évet. Gondoltam, visszatérünk a sokkal drágább Nutrilonhoz. Kipróbáltuk a vaníliás ízűt, nekem nagyon ízlik, de Kisábelnek nem, öklendezett tőle és aztán már egyáltalán nem engedte a szájához a cumis üveget. Finomabb és mégsem kell neki. Furcsa ez is. Válogatós lett ez a kölyök. Az étkezések sem mennek olyan könnyen. Megeszik ő bármit, csak eltelik vagy fél óra is közben. És én már sokszor a hajamat tépem, hogy tíz perc után végre bekapja a finom falatot. Minden van előtte ilyenkor, könyv, gyertya, papír… Aztán néha egyik se válik be. Mesét nézünk, az se jó. Ha semmit nem teszek elé játszani, az sem jó. És még türelmes vagyok :D De a végén megeszi, és ez a lényeg. 



Mondtam már, hogy torkos belű a csemetém? Bizony az, de nagyon is. Mindenféle édességet elrejtünk előle, mert amit egyszer megkóstolt, azt tuti, hogy követelni fogja. Képes betömni a szájába egy egész kinder csokit. Félve adok neki ilyenfajta nasit, de a mikulás annyi mindent hozott, hogy bárhova rejtem el előle, akkor is megtalálja. És amikor felfedez egy-egy édességet, örömmel hozza oda, hogy bontsam ki. Van neki egy minyonos adventi naptárkája, Ágitól (http://menyasszonylettem.blog.hu/) kapta. Minden nap kibontunk egy csokit, de az a pici csoki másodpercek alatt eltűnik. 



Amivel nap mint nap imád játszani, az a gyertya (el szoktam rakni neki a fiókba, ruhásszekrénybe, az a játék, hogy ő megtalálja:), az autók, a dobozok (lehet ez nagy, de egészen kicsi is, ő megtalálja a módját, hogy hogyan üljön bele:D), a labdák (ezek nélkül megszűnne az élet, reggel az első szava az, hogy labda:), a lufi (ez most egy újdonság, és rettentően oda van érte), mickey egér (felemelt hangon keresi, hogy "miki"), brumma maci ("brummabrumm"-nak szólítja és vele alszik, a Mikulástól kapott sátorba is viszi, eteti, itatja, dudlit nyom neki, még néha perecet is, cipeli mindehova:)



A mai nap kimondottan raplis volt. Állandóan anya, anya, anya… Semmit nem csinálhattam mellette, ami a házimunkát illeti. Bújt, ölelt, már-már a ruhát is tépte rólam, csak a közelében legyek és szeretgessem. Hát én ennek nem mondtam nemet. Legalább lett egy „lesz**om napom” és még az ebédet is úgy rendeltem :D Én miért ne tehetném meg néha? Nem igaz? Hát de! :)

2016. november 28., hétfő

A láthatatlan kéz


Fura cím a következő bejegyzésemhez. És ez most egyáltalán nem holmi közgazdasági metafora, ami Adam Smith skót közgazdász művében szerepel. A láthatatlan kéz most az anya keze, adott esetben az enyém. Valószínűleg minden kedves olvasóm, aki anya, kicsit megért majd engem. 

Valamelyik délután, mikor Kisábel épp elaludt, csakúgy leültem a kanapéra. Az egyik szemem sarkából láttam a konyhában várakozó rékast, a gyerekszobában szanaszét dobált játékokat, a megtelt szennyeskosarat, a válogatásra váró iratokat, fényképeket… de tovább üldögéltem… Főzni is kéne, a boltba is el kell majd menni, győzödtem meg róla. Egy porszívózás sem ártana, és már az ablakokat is meg kéne mosni. A már megszáradt ruhákat elrakni. Ó, a karácsonyi ajándékokat is meg kell rendelni! Csaptam a fejemhez közben. Hmmm… még mindig csak ültem, elszontyolodva, erőtlenül és éhesen. Aztán pár perc magam elé nézés után, megérkezett a nagy válaszút: ha én ezt most mind el kezdem csinálni, vajon lesz egyáltalán értelme? fogja ezt egyáltalán valaki értékelni? látni? Na ugye hogy senki?! Maximum azt, hogyha mindent így hagyok. De legalább azt igen. És akkor nem tűnik majd úgy, hogy nincs semmi dolog itthon. Szóval úgy döntöttem, hogy a dolog megvár. Minek fárasszam magam a végkimerültségig, amikor aztán úgysem látja senki, mennyit dolgoztam. Inkább kentem egy szelet kenyeret (ami már lehet le is járt, de most ez sem izgatott) és elégedetten elfogyasztottam, tovább üldögélve a kanapén...

Tudom, ez kicsit más hangvételű bejegyzés, mint az előzőek. Mint anya, eléggé melankolikus időszakon megyek át. Mindig mindennek megfelelni nem tudok és van, hogy én is szeretnék néhány dolgot. De már rájöttem, hogy nem éri meg milliónyi teendővel, kívánságokkal és elvárásokkal a fejemben töprengeni. Úgy adok, hogy abban az „adokban” benne legyen az is, amire nekem is szükségem volna. Sokszor nem igazán jó a végletekig várni valamire. Ezek nem olyan dolgok, hogy csak azt kapom, amit megérdemlek. Biztosan veled is előfordult már kedves anya olvasóm, hogy egy (a sokadik) átvirrasztott éjszaka után jólesett volna egy reggeli, amit nem te készítesz el, vagy egy forró nyugtató fürdő sok-sok habbal, vagy csak egyszerűen a MEGÉRTÉS, a láthatatlan kéz nyomainak felismerése és értékelése. Ezt most vonatkoztathatjátok az életre, a párotokra, a nagyszülőkre, a barátokra, bárkire… 

Egyszercsak hallom Kisábel hangját, hogy felébredt. Vidáman, brümmögve, az ágyon hemperegve vár engem. És ekkor elszáll minden negatív gondolat és érzés. Csak ez számít. Kisfiam tud a legőszintébb ragyogással a szemembe nézni. És ez a ragyogás tesz a legboldogobbá, mégha sokszor úgy érzem, vége, megbuktam, nem vagyok jó ember, nem vagyok jó anya és nem vagyok jó társ. Kisábel feltétel nélkül hisz bennem és elfogad, úgy ahogyan vagyok. 

A láthatatlan kéz pedig tovább szorgoskodik, védelmez, önfeláldozóan szeret és mindig mindehol ott van, mégha láthatatlan is…

2016. november 17., csütörtök

Kire hasonlít ez a gyerek? :)


Le sem tagadhatnánk, hogy Kisábel a mi gyermekünk :) 


   
 Anya 1 évesen  

                                                                             Kisábel 1 évesen






 
Apa 1 évesen 

  
Kisábel 14 hónaposan

Kisábel birodalma


Végre elkészült teljes egészében Kisábel szobácskája. Ezidáig mindig volt mit "csiszolni" rajta. Mígnem az utolsó bútordarab is megérkezett és elnyerte végleges formáját. Elég sokat tervezgettük. Olyan igazi gyerekszobát akartunk, egy halom játékkal, vidám színekkel, rakodókkal. Úgy próbáltuk kialakítani, hogy legyen tere manókának, hozzá tudjon férni a játékaihoz és a későbbiekben még legyen hely egy íróasztalnak is. Sok munka és kreativitás van benne. Ezt köszönöm drága Ábelomnak, aki olyan nagy örömmel, türelemmel és odaadással készítette ezt a kisszobát :) 
A bútort a BABYnabytek.sk oldalról rendeltük. Minőséges és könnyen összerakható bútort kaptunk, úgyhogy teljesen meg vagyunk elégedve. Más termékeket is rendeltünk már innen, árban is sokkal előnyösebb innen rendelni, mint például ugyanazt a terméket üzletben megvenni. A bútorral voltunk így, ugyanaz a termék, ugyanaz a gyártó és 300 euróval olcsóbba került. Azért ez nem mindegy... 
Egyelőre nem alszik Kisábel ebben a szobában. Csak napközben igyekszünk hozzászoktatni. Nem siettetem őt, addig alszik a hálószobában, amíg jólesik neki. Volt alkalom rá, hogy kipróbáltuk a gyerekszobai ágyat este. El is aludt benne, ezzel nem volt gond. Mivel az alja kihúzhatós, benne ugyanúgy matraccal, én ezen aludtam. De ahogy megébredt és nem érezte a közvetlen közelségemet, azonnal el kezdett bömbölni és nem lehetett lenyugtatni. Pedig egy karnyújtásnyira voltam mellette. Jó, lehet, hogy túl gyorsan feladtuk, de a hálószobai ágy mégiscsak nagyobb és lehet benne vándorolni :D 
A fogacskái miatt is sokszor felébred és olyankor rögtön magamhoz húzom, vagy csak megfogom a talpacskáját és már meg is nyugszik. De szerencsére, már kint van az ötödik fog :))) 
Szóval Kisábel birodalma csupa játék és vidámság. Szereti szétpakolászni a játékait. Kihúzkodja a fiókokat és belerakja az autókat, repülőket. A matrac alá is betuszkol akármit, volt már ott labda is :D 
Az ajtó  mögött van egy kis sarok, oda néha befészkeli magát és csendesen kuncog magának, mint egy rossz kiskölök :D
Egy másik sarokban van a bili. Eddig csak úgy ott volt. Néha megfogta, nézegette, mondogatta, hogy "bili", beleállt az egyik lábával, vagy épp fordítva ráült. De tegnap már pisi és kaki is volt benne :D 



    

2016. november 15., kedd

Felvidéki névadó és erdélyi keresztelő


Egy régebbi bejegyzésemben említettem, hogy írok majd Kisábel keresztelőjéről. Most jött el az alkalom, hogy gondolatban visszarepüljek a hargitai hegyekbe. 
Szeptember közepére terveztük a templomi keresztelőt, s mindenképpen Erdélyben. Az idő szinte nyárias meleg volt, úgyhogy a sok ruha egyáltalán nem kellett, amit a váratlan időjárás különbség miatt pakoltunk be.  Amitől a legjobban tartottam, az a hosszú és fárasztó út volt. Még egy felnőtt embernek is kényelmetlen több órán át egyhelyben ülni és utazni. Kisábel persze ezt is könnyen vette. Keddi nap indultunk és vasárnap reggel vettük visszafele az irányt. A közel 12 órás utat oda és vissza is kisebb pihenőkkel, türelmesen, vidáman és jól alkalmazkodva tettük meg. Jóízűeket aludt, evett, játszott, mókázott az autóban. Hála Istenkének semmi gond nem volt. Azért a mesékkel és gyerekdalokkal teli táblagép sokat segített :)  Persze mi már pár hónapos kora óta kezdtük hozzá szoktatni a hosszabb utakhoz. 

Nagyon tetszett neki az új környezet, a friss levegő, székely mama és tata kedvessége, szeretete :) A két dédi pedig igazán jó hatással volt csemeténkre. A háziállatokkal rögtön összebarátkozott. A még ismeretlen emberektől sem félt, mindenkire mosolygott. Pont ekkor kínlódott az egyik fogával, és megindult az orra is. Valószínűleg a levegőváltozás is előhozta, na meg a parajdi sóbánya látogatása is. 

Szentkirályi dédivel


Csíksomlyói dédivel és Katikával


Parajdi sóbányában



Szent Anna tónál


A keresztelő ünnepség szombaton volt. Kisábel kapott egy igazi székely ingecskét és mellényként az alkalomra.
Eredetileg a csíksomlyói kegytemplomban szerettük volna megtartani a keresztelőt, de sajnos ezt már korábban be kellett volna jelenteni, mint gondoltuk. Végül a Szent Péter és Pál templomban Göthér Gergely plébános által részesült keresztség szentségében. Védőszentje Szent Ágoston lett. Meghitt és örömteli volt az a fél óra. Egészen jól tűrte a kislegény, mígnem a plébános úr le nem öntötte a fejecskéjét egy kancsó vízzel :) Volt pici sírás, de kibírta. 
Tudni kell, hogy Ábeloméknál teljesen más hagyományok vannak, mint nálunk Felvidéken. Székelyföldön szokás a több keresztszülő is. Ezt a hagyományt tovább vittük, Kisábel jónéhány keresztszülő áldását kapta ezen a napon. 
A keresztelő után volt egy kis ünnepi vacsora a csíksomlyói Fodor házban, a Kegytemplom közvetlen közelében. Hangulatos, barátságos környezetben fogyasztottuk el a finom ételeket. 

Néhány kép a keresztelőről:








Idehaza Felvidéken még július elején tartottunk egy névadó ünnepséget, ahol a városháza biztosította a névadó szülők és Kisábel köszöntését. Természetesen ekkor nem tudott az összes erdélyi keresztszülő megjelenni, de Erdélyben ezt pótolták.

Pár kép a felvidéki névadó ünnepségről:


  


Ezúton szeretném megköszönni a drága nagyszülőknek, hogy a keresztelő és a névadó ünnepséget megszervezték nekünk :) A keresztszülőknek pedig nagyon hálásak vagyunk, hogy Kisábel élete részeseivé váltak :)

2016. november 14., hétfő

Amikor túl sok vizet öntöttem a pohárba…



Azaz egyszerre akartam csinálni mindent, kifulladásig... Száz százalékos, 24 órás anya, tiptop háziasszony, megértő és szerető társ, lelkes és segítőkész tanár, önzetlen kolléga, mindig mosolygós és kedves barátnő, egészséges és kiegyensúlyozott nő. Ez szerettem volna lenni, hét az egyben ember. Valakinek ez összejön, de nekem sajnos nem sikerült. Idáig. De minden rosszban van valami jó. És mindig minden kudarc megtanít valamire, amitől tapasztaltabb leszek és véghez viszek egy teljesen új célt. Dr. Csernus Imrét idézve: "... nincs elb**ott idő, csak tanulópénz."

A tanítást meg kellett szakítanom, mert Ábelom egyre többet dolgozik délelőttös műszakban, így ő nem tud a kicsivel lenni, ha én dolgozok. Az ő szülei ugye Erdélyben élnek, nem tudnak besegíteni, az én szüleimet pedig már inkább megkíméljük a sok megterheléstől, hiszen apunak sem, anyunak sem könnyű egy hiperaktív gyermek után futni percenként. Egyrészt sajnálom a dolgot, másrészt nyugodtság tölt el, hogy nem kell egy nap sem itt hagynom reggel a kincsemet. Sokszor volt a két hónap alatt, hogy alig tudtam kisurranni az ajtón. És Ábelomat is meggyötörte ez az időszak, hiszen volt, amikor egyáltalán nem aludt, egyik műszakból a másikba ment. Ez kezdett veszélyessé válni. Idegesek, morcosak és fáradtak voltunk. Nagyon fáradtak… Semmire nem volt időm, ha volt is egy kicsi, akkor azt a tanítási órákra való felkészüléssel töltöttem. Kisábel érezte, hogy nem tudok vele foglalkozni és ez rá is rossz hatással volt. 

Úgy érzem, nekem mint anyának elsődleges dolgom, hogy a kisfiammal legyek, és ő legyen az én kisdiákom is egyben. Mostanában pedig különös figyelmet igényel, mivel a fogacskái eléggé megkínozzák. Még csak négy foga van, ezekkel is kínlódott sokat. És a többi sem akar olyan könnyen kijönni. Éjjel sokszor nyöszörög, forgolódik, felsír. Napközben pedig idegességében a falat is megrágná. Be szoktam kenni az ínyét dologéllel, csillapítja is neki a fájdalmat. Azt mondja rá, hogy „dindinde” :) A bal felén fent már érződik, hogy kezdi átszúrni az ínyét az a fránya fogacska. Még a széklete is gyakoribb a napokban. Ahhoz képest, hogy így megkínozza, gyorsan le lehet foglalni őt bármivel. A bújócskázást, fogócskázást sokszor könyörögve kéri, úgy szereti :) Azt szokta ilyenkor mondani, hogy „kukuki” :D 

Tegnap apával felfedezték a nagy világító holdat. Először természetesen a hold is labda volt számára, de aztán rájött, hogy ez valami más. Mondja, hogy „hod”, „hóld”, kicsit megnyomva az o betűt, és mutat az ablak felé. 

Tegnap este felé annyit tipródott, mászkált, egyszercsak bement a konyhába, ott is jött-ment. Kérdezem tőle: "mit szeretnél kincsem?" Ő erre: „ama”. Ilyen kisgyermek és már ennyire ki tudja magát fejezni. Minden nap, többször is csodálattal tölt el a fejlődése. És most így mégjobban belátom, hogy a suli elvett volna ebből a sok szép élményből. Csak még meg kell tanulnom az idővel úgy bánni, hogy én is, mint anya és nő is helyet kapjak. 

Egy nagyon jó barátnőm, Kriszta hatására, sokmindent átgondoltam a fejemben, szelektáltam, a fontossági sorrendemet megváltoztattam, a maximalista tulajdonságomból visszavettem. Kriszta egy lelkes és önzetlen, tiszta szívű kétgyermekes anyuka. Sokszor tátott szájjal olvasom a blogját, hogy mennyi mindent tud csinálni és egyáltalán nem érződik stressz, idegesség vagy bármilyen más negatív nyomás a soraiból. Higgadtan kezeli a konfliktusokat is. Sokat kell még tanulnom ettől az embertől. Köszönöm drága barátnőm, hogy szerény ámde nagyon gazdag életeddel motiválsz úgy, hogy csupán írsz róla. Az én saját blogomat is Te inspiráltad :)

Úgyhogy nemhiába volt túl kicsi az a pohár, vagy túl sok a víz, amit beleöntöttem, lassítanom kell. Lassítani, hogy több mindenre jusson idő. Idáig általában muszájból csináltam dolgokat, vagy azért tűnt kényszerűnek, mert már fáradt voltam, kedvtelen és stresszes. Ez az első dolog, amin változtatok. Készítettem egy listát, amiben olyan célok szerepelnek, amiket nem kötelességként kell teljesítenem, hanem jutalomként. El is neveztem ”Jutalom listának”:
  1. Elolvasom Zsuzsi barátnémtól kapott Catherine Ryan Hyde - A jövő kezdete című könyvet.
  2. Megnézem a Belle és Sebastian című film első részét itthon Ábelommal, pokrócba bújva, borozgatva és pattogatott kukoricát rágcsálva :D
  3. Megnézem a Belle és Sebastian című film második részét Ábelommal lehetőleg moziban még idén decemberben.
  4. Megnézem a Bridget Jones harmadik részét, egyedül, teljesen kikapcsolva az agyamat :D
  5. Elmegyek az egyik kolléganőmmel, akivel sajnos kicsit eltávolodtunk egymástól, a kedvenc cukrászdánkba kapucsínózni és egy kiadósat beszélgetni.
Ha jól be fogom osztani az időnket, akkor ezeket a jutalmakat biztosan elnyerem, és azon leszek, hogy ez így is legyen.

"Azokon a pontokon, ahol már látom s ki merem mondani a hibáimat: 
sebezhetetlen vagyok!" Müller Péter: Benső mosoly

2016. november 4., péntek

Már 14 hónaposak vagyunk


És milyen szeszélyes a drágaság :D Ez alatt azt értem, hogy mostanában eléggé hangulatemberke. Egyik percben még jókat játszunk és nevetgélünk, s aztán gondol egyet és „didííí”, szalad a dudliért és veret a hálószobába, hogy ő álmos. Persze nem álmos, csak kell pár percet hemperegni az ágyban, aztán hip-hop eszébe jutnak a labdák és már mászik is le az ágyról. 
Szeret hisztizni, mert úgy gondolja, hogy azzal eléri amit akar. De neeem! Nem engedünk neki. Egy picurka szigort alkalmazunk és ez segít is, hogy később ne másszon a fejünkre. Elég ha csak felemeljük a hangunkat, már tudja is, hogy amire éppen készül vagy csinál, azt nem szabad. Persze itt jön aztán a rafináltsága, mert a kedvenc buborékfújós pálcikát a tizedik figyelmeztetés után is kacagva bekapja :D Annak az élvezete, hogy kifújjuk a buborékot, nem tart sokáig, viszont az, hogy ő veszi kezelésbe és nyomkodhatja a jaros vízbe a pálcikát, na az az igazi szórakozás. És persze kommentálja, hogy „bu” :)


A továbbiakban beszámolok néhány kisábelos huncutságról és szokásává vált cselekvéséről.

Még mindig kevés a helyem a nagy franciágyban. Az éjszakai vándorlásai továbbra is jellemzőek, de már nem olyan intenzívek. Néha épp úgy fordul, hogy vagy a popsija, vagy a talpa van a számban, de mi így is tudunk nagyon jóízűen aludni :D Este sokszor már nyolc órakor szalad a dudlijáért, hogy „didííí” és tipeg is a hálószobába. Megissza a szokásos tejecskét, van hogy fél órát még nézzük a meséket, de aztán el is alszik. Egyszer kel éjjel, de mindig kér tejet, inkább csak hajnalban vagy már reggel. És olyankor úgy befészkeli magát hozzám, még lustizunk, bolondozunk.

Múltkori bejegyzésemben említettem, hogy utánozza a szavakat, amiket mondunk. Ez továbbra is így van, újabb szavakat tud mondani mint például a radiátor. Ez szerintem egy eléggé nehéz szó, de Kisábelnek mit se számít. Elintézi egy „radiáti”-val :D 
Az egeret tovább fejlesztettük és szépen érthetően kiejti, hogy „egérke”
A színeket is mondogatjuk neki, a kék az tisztán megy neki, a lila az selypítve megy, a piros az „pi”, a sárga az „ágo”
Apjával néha számolnak, a három az a legkönnyebb neki: „áom” :D 
Ha öltözködünk akkor velem együtt kommentálja mit is veszünk fel: a nadrágra mondd valami hasonlót, de nem lehet tisztán kivenni, a cipő, az „pipő”, a papucs „papu”, a kabátján a zipzár „bibbár”
Mamánál szokott nézegetni az ablakban és olyankor mondja az autókra, hogy ”tütü”
A papa szót már nagyon régóta mondja, az elsők között volt, de a mama szót most kezdett használni és összekötni a nagyival mint személlyel. Olyan lágyan ejti ki és amikor mamával játszanak, ő mondja hogy „mamma” és nyom egy puszit anyumnak. Hát olyankor meg lehetne zabálni :)
A kekszre mondja, hogy „kek”, a perecre hogy „pep” és persze kéri is, mert imád rágcsálni. 
A nem szóval sincs gond, bár még talán nem tudja mit jelent, de azért mondogatja "nemnem".
Szokott dalolni is, "nananáá" :)))
Van egy eper plüss figurája és van az Eperke című mese. Csak meglátja, vagy meghallja a mese főcímdalát és már mondja is, „epeee” :)
Bírom, amikor engem utánozva azt mondja "mi?" :D
Ha épp nagy dolgát végzi, azt is szóval meg is erősíti: "kaki". Volt már olyan eset, hogy pelus csere után pucér seggel befutott a szobájába, leguggolt a bili mellé és azt mondja "pi" és a szőnyegre pisilt. Utána egy jót kacagott :) A WC ajtónál is megáll és "pi".  Kis okosom :)
A borsóból, a paradicsomból és a kukoricából temérdek mennyiséget meg tudna enni. Aranyos, mikor kéri, hogy "bo", "pa" és "titite" :DDD
Meg tudja különböztetni a bácsit és nénit, "bá" és "nénni". Egy nénis képen rámutat a nénire és azt mondja "haj".
A csigabiga neki "bigabiga" :D
Helyesen mondja, hogy "ajaj".
Almáspite: "pitepitepite" :)))
Ha hallja a szirénázó autót, akkor rögtön mondja, hogy "viúviú".
Ha már nagyon nyűgös és álmos, akkor keservesen sírva mondogatja, hogy "csicsi".
A rizst is jóízűen eszegeti, kicsit selypítve de mondja, hogy "zsizsa".
A retro édes zizit is szereti, tisztán kiejti, hogy "zizi".
Bújócskázás közben édesen mondogatja, hogy "kuku" vagy "kuk".
A sapi nála "hapi".
A traktort is már igyekszik formálni, "tatto", "tattoj". Séta közben meg is kell állnunk, ha közeledik egy traktor vagy kombájn, apró sikítással jelzi nagy örömét :)
Utánozza az állathangokat. Mi is szoktuk neki mondani, amikor egy mesében megjelenik valamilyen állat, vagy könyvnézegetés során. De néhány napja nézzük a Nándi mesét és ennek hatására még jobban sikerül neki utánozni. Mint például a cicát, a miau nála „miá”, a tehén „búúú”, a bagoly „huhúhu”, a bárány „beee”, a liba „gágá”, a béka (ezt a szót is kimondja már) „brekeke" , a kígyó "szisz", a csacsi "iáiá".

Imád táncolni, már nemcsak a popsiját riszálja, a lábával is trappol, a kezét is mozgatja, néha a fejét is. Szereti a zenéket, de azt vettem észre, hogy kell is neki, mert sokkal jobb a kedve tőle. Van hogy egy fél almát elrágcsál, miközben hallgatja a gyerekdalokat. 

Jóízűen és nagyokat tud inni pohárból, a végén mindig sóhajt egyet :D

Kisábelos szokásnak számít, hogy mindenbe belemászik, beleül. Az alábbi fotók ezt dokumentálják :)



Ügyesen lemászik az ágyról, a kanapéról. Még kicsit tartok tőle, hogy leesik, de amint az ágy széléhez közelít, megfordul és szépen rakja a lábait, hogy leérjen. Ilyenkor megnyugvás tölt el, hogy már elég nagy fiú és meg tudja oldani az ilyen helyzeteket.

Örülök, hogy már ekkora korban rászokik a fogmosásra :D Na jó persze, ez még nem számít fogmosásnak, de legalább tudatosul benne és egy mindennapi dologgá válik számára is.
Mossunk fogat, csak lazán :)

Fürdés után mindig erőre kap, még ha már gyötri is az álmosság. Ilyenkor készülnek a legjobb fotók :D



Tegnap történt egy olyan szituáció, ami nagyon meghatott. Szeret a kis csöppöm bújócskázni, mindig terel a kis kezével a sarokba, hogy „be” és akkor én elbújok, ő jön óvatosan és én elkapom. Hatalmasakat kacag közben. De van amikor már, főleg nap végén elfogy minden erőm és nehezemre esik ez a játék. Tegnap úgy csináltam mintha sírnék és közben mondtam, hogy anya már nagyon álmos és nincs ereje bújócskázni. Kisábel megállt, nézett egy darabig, és ő is mintha el kezdett volna sírni, jött, belémbújt, megpuszilt és nem kellett bújócskáznunk… Utána úgy elbőgtem magam, hogy ő is sírt velem, de ez olyan jól eső sírás volt mindkettőnknek. Ez a gyermek még csak 14 hónapos és a legmegértőbb, legtisztább lelkű lény az egész világon!